Here Comes the King #1

Mert Merlin a csodaember a fejezetben - meg úgy amúgy is -, szóval megérdemli, hogy itt legyen.

Fandom: *trombitaszó* Kingsman

Páros: itt egyelőre még semmi romantikus, a későbbiekben sem vagyok biztos, lesz-e, de ha valami, akkor Hartwin

Hossz: 3.4k //amivel ez az egy fejezet majdnem az összes ficemnél hosszabb lett, taps-taps//

Műfaj: *trombitaszó* regény, bár a hosszáról ne kérdezzetek, úgy egyébként meg talán dráma, és idk, írásban létezik olyan, hogy akció ??? ha igen, akkor az is, meg egy kicsit családos is, de hogy hol, azt megint ne kérdezzétek, nálam már a random szeretet is az

 Szóval íme a jól megszokott sablonos #harryhartlives fic, csak ezúttal magyarul. Amit ti láttok majd, az ¡írásban élvezhetetlen akciójelenetek! tömkelege lesz, ugyanaz a párbeszéd két szemszögből megírva, és a címkék ellenére egyelőre nulla interakció Harry és Eggsy között - amit meg én látok, az három órán át tartó orvosi kutatómunka és rengeteg elismerés az íróknak, ha hihetően megoldják ezt a második részben. Ja, meg mivel a Töki nevet sajnálom, de nem tudom ilyen környezetben komolyan venni, maradtam az eredetinél, de ha zavaró, szóljatok, cserélhetem, mert én sem vagyok biztos, hogy lenne jobb.
És nem, nem a Snoop Dogg szám után.

 Csak ilyen off-hand megjegyzésnek, gondolom mindenkinek feltűnt, hogy új dizájn van. Jó kis szellős, színes, világos, nyárias, emlékeztet a régi portálépítős időkre *elmorzsol egy könnycseppet*, szóval nekem talán az eddigi kedvencem. A másik meg, hogy a hétvégén MondoCON, nem tudom, mennyien jártok, de ha valakit érdekelnék, Kate Bishop-ként fogok rohangálni, szombaton biztosan, a vasárnapot meglátjuk (y)

Útinapló (szerűség)

Mi a fasz baja van a címnek.

 Szóval biztosan voltatok páran, akik tudtatok róla, hogy június 25-e és július 5-e között egy hooosszú-hosszú buszúton bejártam fél Nyugat-Európát, érintve Belgiumot, Skóciát, Angliát és Franciaországot, meg közöttük még vagy három országot, legalábbis egy-egy benzinkút erejéig. Maradandó élmény lett belőle, rengeteg jegyzettel, fényképpel meg mélyen az agyamba égett pillanatokkal, de azért írnék egy rövidke útinaplót, mielőtt ti is ugyanazokba a hibákba futtok, amikbe én tettem - mert hajlamosak a szülők/tanárok/estébé nagyon másra felkészíteni, mint amilyen az út maga lesz. Szóval túlélő kiskönyv pontokba szedve - ha valaki hozzám hasonlóan szeret belehalni a tömény szövegekbe -, vicces események, és rengeteg fénykép.

Azt még megemlíteném, hogy ha komoly dologra számítotok, rossz helyre jöttetek. Olyan viccesen szarkasztikus az egész, túlnyomórészt lényegtelen tényekkel, és kép is több van teljesen random dolgokról, mint valójában a látványról. Szóval olyan énes. //Meg van egy nagyonmini helyzetjelentés a végén a ficek állapotáról, de az siralmas.//