2014. július 27., vasárnap

Nno tehát.

Csak ide kéne nyökögnöm valami kezdésfélét, nem? Mármint ilyen üdvözlő izét. Úgyis írok egyet külön, de csak hogy megfeleljünk a formalitásoknak, tudjátok.
Mert amúgy baromira úgy terveztem, hogy na majd írok valami ütőset, és az lesz az első, amit kirakok ide, de aztán közbejött a meglehetősen régóta tartó írói válságom (hah, hogy pont nekem legyen az, mikor írok már mióta az eszemet tudom!), és úgy alakult, hogy előbb lett kedvem megcsinálni magát a blogot, mint mondjuk elkezdeni írni. Szóval bocsássatok meg, de egyelőre - mert ezt egyszer tök jól belénk verték még általánosban: a "jelenleg még" bizony egyelőre, és nem egyenlőre - nem szolgálhatok semmivel; a roppant szórakoztató társaságomon kívül, ugye. De azzal viszont bármikor, tényleg. Annyi, hogy egy kevéske egoizmust el kell viselnetek, de szerintem ennyi mindenkiben van.
És ha már eddig ilyen szépen pofáztam, térjünk rá a lényegre! Hogy mi is ez itt pontosan, mondjuk arra. Nos, egy blog, mint azt mindenki láthatja, amire majd terveim szerint az írásaimat fogom felpakolni, legyen az fanfiction vagy teljesen eredeti iromány. Egyrészt, mert kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik visszajelzést kapni, másrészt meg mert kell a motiváció - amiben az elmúlt időben meglehetősen hiányt szenvedtem, pontosan ezért nem is írtam semmit. Ezt meg ki kell küszöbölni, mert szeretek írni. Nagyon. Szóval gondoltam hátha majd az, hogy egy oldalt vezetek csak a sztorijaim miatt, eléggé motiválni fog arra, hogy tényleg csináljak is valamit, és ne csak gondolkozzak. Én amúgy már teljesen elvesztettem a fonalat, remélem ti tudtátok követni - de ha nem, az se baj, majd a történeteket próbálom érthetőbbre írni, ígérem (ez is csak azért lett ilyen, mert éppen hajnali négy óra van).
És hogy mit kell tudni rólam, mint íróról? Szeretem a sötét, elvont, morbid, groteszk, elgondolkodtató, hátborzongató, néha fájdalmasan realista, beteg (jobb esetben nem szó szerint) és drámai témákat - egyébként meg lételemem a fluff és a poénok, ennek a kettőnek az egyvelege meg egy meglehetősen fura kotyvalék, némi mélyen rejtőző költőiséggel ötvözve. Ezért van az, hogy érthetetlenül elvont romkomot írok, ami amúgy nagy valószínűséggel egy nem létező műfaj, de ha három szóban kéne jellemezni a stílusomat, asszem ezek lennének azok. Ja, és még rajongok mindennemű régi, illetve régies hatású dologért is, tehát számíthattok egy rakat történelmi agymenésre is.
És hogy akkor mondjak magamról valami negatívat is (amit mondjuk eddig is megtettem, csak éppen erősen szarkazmussal fűszerezve - ami a másik lételemem, ezt jó tudni): hangulatteremtésben szörnyű vagyok. Nem egyszer jártam úgy, hogy nem is maga a történet, hanem annak a hangulata fogott meg rettenetesen, és végigfutott a hátamon a hideg, akárhányszor belegondoltam. Na, az én sztorijaim után ilyet nem fogtok érezni.
~   ~   ~
És szerintem mostanra beszéltem már eleget, úgyhogy... a napokban reményeim szerint számíthattok valami irományra. Valószínűleg Hetaliásra (és akkor most ábrándítottam ki mindenkit, aki valami jó kis thrillerre vágyott, mi?).