...és 2015 van.

 Méghozzá máris másodika, a pillanatban amikor ezt a mondatot írtam éppen 02:49 volt. Szóval, hiába hogy ami eddig itt van inkább közelít a semmihez mint a valamihez, éppen az előbb basztam el egy pepecselős munkát a szakos házimon, és miután egész délután vért izzadtam egy oneshottal, már tényleg csak ez hiányzott ahhoz hogy végleg feladjam. Tehát a majdnem nulla tartalommal azért írok egy éves összefoglalót meg egy-két dolgot az elmúlt évről. Meg az elkövetkezendő évről. Csak a szokásos. Azért vigyázzatok, egy piszkosul hosszú fic-ajánló is vár.

Mert muszáj volt ezt idetennem. Tudjátok, csak hogy néha én is olyan igazi menő tumblr girlnek érezhessem magam, mert egyébként néha azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán nő vagyok. Pedig ha az nem, maximum vérbuzi papucs lehetnék azokkal, amiket írok...

 Szóval. Ezt valamikor tegnap ilyenkor lett volna értelme megírnom, ugye? Csak tegnap ilyenkor éppen egy pár pohár után voltam, és hiába, hogy nem ittam sokat, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy engem a legminimálisabb alkohol is elálmosít, úgyhogy éjjel háromra én már bőven kidőltem. De azért.

• Fandomok terén teljesen lehetségesnek tartom, hogy én voltam a legváltozatlanabb, mert az a kevéske iromány is, ami tőlem 2014-ben született, mind Hetaliás volt. //ezzel ellentétben a kinézetemen sikerült annyit változtatnom hogy a lakóhelyemen fel sem ismernek az emberek.// De azért cheers for Hetalia - 2013-ban is próbálkoztam, minnie drágám lehet a tanúja, csak akkor még nem jött össze.
• Példaképek terén viszont azt hiszem, remek évet zárhatok. És akkor itt jön a nyáltenger, de hát no, innen a bloggertársaim közül való az egyikük, akitől még anno 2013-ban rengeteget olvastam, és szintén minnie lehet a tanúja, mennyire oda meg vissza voltam az írásaitól. Aztán a tavaszi con-on egész napos keresgélés után csak összefutottunk és szegényt asszem sikerült egy kicsit meglepni a hirtelen letámadással, de ha jól vettem ki annyira talán nem zavarta xD Szóval ja, itt most Katieről lenne szó.
• Olvasás terén elég vegyes év volt... Télen-tavasszal még úgy csak-csak olvastam könyveket is, aztán lassan de biztosan átvette a helyüket a fanfiction - abból viszont szerintem sikerült annyin átrágni magamat, hogy az felér két Bibila mennyiségével. Szintén Heta, de hogy csak egy pár példát említsek, amiket erősen ajánlok:
   - George deValier-től úgy bármi (bár ezeket még 2013-ban olvastam, de '14-ben újra nekiestem)
   - Log of the End of the World. Felfordul a gyomrom ha csak rágondolok, annyira jó. És annyit sírtam rajta. Szóval vegyes érzelmeket hagyott, de nem merem nem ajánlani, mert egy remek érzelmi hullámvasútról maradsz le nélküle. És hidd el, ezután elkezdesz élni. (Bár ez esetemben egy szerencsés véletlen volt, ugyanis a tavaszi con előtti éjszaka fejeztem be //oké, ez erős szó, majdnem, de eljutottam a hivatalosan utolsó fejezetig//, azt meg asszem emlegettem már párszor, hogy az a con úgy megváltoztatta az életemet, ahogy soha még csak álmodni sem mertem volna róla. A jó értelemben.)
   - Awakening. Erősen történelmi hátterű, és sajna nem a jobbik fajta. Mengele kísérleteiről szól, Alfreden és Matten bemutatva - szerintem nem kell részleteznem. A maga brutális módján fantasztikus.
   - You and I will Fall in Love. RusAme regény, szó szerint, mert 50 istenesen hosszú fejezetből áll - de amilyen idegtépő, annyira jó is. Bár bevallom őszintén, nekem utána kellett egy kis pihenő ezen a fronton, de lényegében tényleg nagyon jó. Humorfluff egy rakat drámával. (ráment a nyaralásom minden éjszakája és egy hét után hullafáradtan estem haza, de megérte. rohadtul megérte.)
   - 1776 Ways to Break a Heart. Becsapós névvel rendelkező RusAme oneshot, szintén történelmi. Az a fajta, ami után lecsapod a laptop tetejét és percekig csak ülsz és a falat bámulod magad előtt.
   - December Tragedies. A Log of the End of the World mellett talán ezen sírtam a legtöbbet, pedig egy aránylag rövid RusAme two-shot. Mondhatnám, hogy felhasználja a klisé valaki-rákos alapsztorit, de elég gonosz lenne - viszont igaz. De akkor is imádtam. (és most, művészetis diákként lehet hasznomra is fog válni, hogy ennek hála több mint egy év után is pontosan emlékszem Isaac Levitan Birch Forest című festményére.)
   - Psychotic Release Syndrome. Fogalmam sincs, mi ütött belém, mikor ezt az első fejezet első bekezdése után nem dobtam félre, de a végére rájöttem, hogy rohadtul jól tettem. Csak akkor merem ajánlani, ha bírsz az őrülettel és a tömény angsttel - bár ha az Awakening-en esetleg sikerült átrágni magad, ez meg sem fog kottyanni. Viszont én imádtam. Tényleg. Nézzetek akármilyen betegnek, akkor is. Amúgy szintén RusAme, már ha ezt így még annak lehet nevezni...
   - Peer Into My World. Fellélegezhettek, ez már nem RusAme, bár Ivan így is benne van. A másik főszereplő itt viszont Raivis, és ez ezúttal se nem románc, se nem gyomorforgató horror vagy angst vagy tragédia - csak egy békés, családos hurt/comfort. Bár azért a sírás ezen is összejött. Meg tud elég elgondolkodtató is lenni. Szerettem, bár a n n y i r a nem nagy durranás, de ha valami nyugisabbat akarsz olvasni, ez tökéletes.
   - Something Like Gravity. Augusztusban olvastam, pedig karácsonyi - de hangulatot, azt így is csinált. És Germancest, human AU-s Germancest. És gyönyörű. És vicces. Szerelem.
   - Desert Skies. Ugyanaz az írója, mint az előbbinek, és hozta ugyanazt a színvonalat is. Ugyanúgy szerelem, mint az előző. És ugyanúgy Germancest.
   - The Inspector's Insects. Erről egészen eddig a pillanatig nem tudtam, hogy ugyanaz írta, mint az előző kettőt, pedig... xd Szóval elvont, beteg, kiráz tőle a hideg, és abba akarod hagyni, de nem hagyod, és wow. Erre csak ennyit tudok mondani. És most menj olvasni.
   - When The Dead Do Not Rest. És még mindig az előző író, de ezt is ki kellett emelnem, mestermű, komolyan. Nem tudom, mennyien ismeritek a Nachzehrer legendáját... nos, azt vette alapul. És Germancest. Nincsenek szavaim.
   - October Twenty Fourth. Germancest, és bár megint a klisé betegség-témán alapszik, egyszerűen kihagyhatatlan. Nem vagyok jó ajánló író, szóval asdfghjgfddf. És ez jót jelent. Nagyon jót.
   - Close Your Eyes and Pretend That We Are Real. Még nekem is minnie ajánlotta valamikor nagyon rég, aztán csak eljutottam addig, hogy elolvassam - és ezt sem bántam meg, egyáltalán nem. És ötletem sincs, mit mondhatnék róla.
   - Quid Pro Quo. Rég olvastam, nagyon rég, de a címét azóta se tudtam megjegyezni. Sajna ez befejezetlen - viszont leírhatatlanul jó addig, amíg megvan. Szóval tessék menni és olvasni, az eddigi RusAme és Germancest áradat után itt egy kis USUK is.
   - Táncol? A nevével ellentétben nem magyar, szintén angol, és a legnagyobb döbbenetemre PruHun létére elolvastam. A folytatását is elkezdtem, de akkoriban annyira magam alatt voltam, hogy végül nem volt hozzá lelkierőm - de azért ha valaki kíváncsi lenne, az a Hello Hurricane. Illetve ennek az írónak van még egy fice, amit elkezdtem, csak ugyanígy jártam vele, a Seven Pieces of Chalk. Jók, nagyon jók, tényleg, csak úgy állj neki, hogy nem vagy alapra is depressziós.
  Komolyan, gyerekek, én sokat olvastam ezekből '14-ben, ez csak a krémje. De ez viszont tényleg az.
• Írás terén mondjuk úgy, az év negyedik negyede volt sikeres, a többi az úgy volt, hogy semmit nem csináltam. Még júliusban csináltam ezt a blogot is, hogy majd ide pakolok fel, mert hú, én írni fogok - augusztusban el is kezdtem valamit egy, az én életemben megtörtént eset alapján; amit a fic világában nem fejeztem be, a saját életemben meg elég szomorú vége lett, úgyhogy arról inkább nem beszélnék. Úgy igazán október végén kezdtem el írni, eleinte angolul, amiket majd persze lefordítgatok és kiteszek ide is, ami meg alapra magyarul volt... nos, az itt van. Rettentő sok, mi?
• A saját életem terén viszont teljesen, sziklaszilárdan és rendíthetetlenül biztos vagyok benne, hogy azt a töméntelen szart, amin április végéig átmentem is beleszámítva ennél jobb évem még soha nem volt. És vicces, hogy ezt az egészet az animének köszönhetem, anélkül még most sem állnék a lábamon... Ez egy, a maga módján kifejezetten vicces, egyébként meg siralmas sztori, de nem rögtön az újév elején fogom elmesélni, nem kezdjük ezt is depizéssel. Majd egyszer, ha nagyon ráérek és valakit annyira érdekelne, hogy lettem az évek alatt egy lelki roncs, elmesélem. Úgy egyébként tavaszi contól kezdve meg azt hiszem, még mindig a mennyben járok, és nagyon nem szeretnék onnan lezuhanni.
• És hogy mit várok 2015-től? Ennél jobbat már nehezen. Ha saját magamat félreteszem, akkor mondjuk van mit - esetleg több fandomot (ami mondjuk így is van, csak még nem írtam hozzá), több ficet, több olvasást (k ö n y v e k e t i s), estébé-estébé. Azért mondjuk ha még ennél is jobb évem lesz, akkor nagyon hálás lennék, van egy-két dolog, amit tavaly sajna nem sikerült lerendezni, pedig jó lenne rá sort keríteni... *gonosz kacaj* Na jó, nem, de tényleg. 

Szóval én felszegett állal, magabiztosan és - szerintem az életben először - boldogan vágok neki 2015-nek, és nektek is kívánok minél több jót, sikert, szeretet, boldogságot, barátokat, egészséget, és minden hasonlót~!

És bocs, hogy kihagytam a képeket, egyrészt lövésem nem volt, mi illene, másrészt lusta voltam keresni. Sorry. Meg amúgy is, negyed öt múlt, mit vártok már tőlem.