Lázálom

Fandom: Supernatural (mikor harmadszorra esel bele ugyanabba a fandomba és csak most kezdesz el vele úgy igazán foglalkozni.)

Páros: nekem főként Sastiel beütése van így utólag, de lényegében bárki-bármi. csak írás közben úgy adta magát, hogy ez márpedig Sam szemszöge, de még onnantól kezdve is bárki lehet a másik... x)

Műfaj: a drabble az műfaj? 99 szó, és mást nem tudok ráfogni.

 És megint sikerült eltűnnöm majdnem fél évre (Y). Pedig esküszöm, nekem alig tűnt pár hétnek... de lényeg a lényeg, visszatértem egy majdnem száz szavas szösszenettel, meg egy teljesen irreleváns giffel. Mert hiába lett volna temérdek baromi jó TFW fanart, természetesen megtaláltam nagyjából az egyetlen aranyosat, de amúgy meg nagyon átvitt értelemben leírja a ficet is. "Ficet". Mindegy.

 Szerintem ez a bevezetés hosszabb, mint maga a fic. 

 Félt. Akkor és ott nagyon félt, pedig ennyi év vadászat után az idegei szinte kötélből voltak. Sohasem félt – de akkor és ott igen.

Lázálom volt, a legrosszabb fajta, amelyből, hiába hánykolódott, nem tudott felébredni.

Érezte ugyan, hogy a matrac lesüllyed mellette, egy nagyobb súly lenyomja, de nem is reagált, csak oldalra vetette a fejét.

Valaki a homlokára simította a kezét, ujjai a hajába túrtak. Hallott egy fáradt sóhajt, valaki arrébb lépett, aztán csak a csend.

Nem volt benne teljesen biztos, ki ül mellette, de remegő kézzel utána nyúlt, mikor az megmozdult. Legalább most szüksége volt valakire maga mellett.